Udvari galéria: DADA-PAPÍR-OLLÓ, Daniel Tikvicki

„Addig nincs szükség a kezeidre, amíg nem tart ollót vagy szikét. (Kivéve, ha nem gyereket ölelsz, ha van gyereked. Vagy kutyust, kismacskát, tatut.)

A készség meglátogathatja a jószándékodat, az étel nem hagyhatja el a gyomrod.

Táncoljanak a kezek, ragadjanak a ragasztótól, celluxtól, köpj, ha kell, mérd fel az erődet a torkoddal. Vagy ne tedd.

Akkor is énekelj, amikor nincs kedved énekelni. Készülj fel arra, hogy egy napon majd Mongóliába utazol. (Sion, a szerzőhöz)

Az ügyetlenség csak átmeneti figyelemhiány. Az ügye(tlen/s)ség egy visszatartatott akarat és valami szép megfigyelése egy olyan valamiben, ami (lehet hogy) leesik a szakadékba vagy megcsúszik a befagyott tavacskán és betöri a koponyája egy kis részét. Minden rendben lesz és nem lesz – rajtad áll. A szerző meghal, majd készít egy kollázst. Ennyire egyszerű.”

~
Daniel Tikvicki (1989-2089) szabadkai multimediális művész. Időnként még ő sem tudja, hogy miből indul ki és hogy hol végzi? Szereti a művészetet, a jó vitákat és kiüríteni a hűtőt, amikor rátör a megállíthatatlan éhség. Vagy leugrik burekért éjjeli 00:30-kor. Évtizedek óta a kollázsok a szenvedélye, a művészetek minden lehetséges diskurzusa és mozgalma megfertőzték, majd újra fertőzték, de a Dada és a Fluxus (mínusz Yoko Ono) megmaradtak benne. Minden más a szemlélő szemében és hajában van (ha van neki).